Digitális régészet – adatmegosztás a kibertérben
A modern infokommunikáció átalakította viszonyunkat a múlttal. A kulturális örökségünk szakemberei új párbeszédet kell, hogy kezdjenek egymással és a nagyközönséggel. Hogyan?
Időtartam: 2016-
Kulcsszavak: régészet, open access, adatbázisok, adatmegosztás, fake news
A műholdaktól a 3D nyomtatáson át a részecskefizikáig a régészet együtt él és lélegzik a legújabb technológiákkal. A régészek is emberek Facebook és Instagram fiókokkal, vélmeményvezérekkel, cicás videókkal, és persze sok-sok csontvázas képpel. Az internet ennél is többet jelent számunkra: lehetőséget kutatási adataink megosztására és a társadalmi párbeszédre.
Ezek a lehetőségek fogós kérdések elé állítanak minket. Mikor érett meg a kutatásunk publikációra, kinek, hol és hogyan mutassuk be? Hogyan nyújthatunk érdekes ismereteket, mikor a világháló tele van csillogó álhírekkel az UFO-piramisok-szíriuszi magyarok tengelyen? Megosszuk az adatainkat a kollégákkal, vagy ne engedjük ki a kezünk közül? Ha megosztjuk, akkor az eredményeket ki bitrokolja, ki lesz a szerző? Mennyire vegyen részt a nagyközönség a munkánkban – netes jelenlétünkkel önkéntes segítőket nyerünk, vagy illegális ásatásokat támogatunk? Nyilvánvaló, hogy a digitális kommunikációban óriási lehetőségek rejlenek, de szakmai szempontból előnyös használatáról sokat kell tanulnunk.
A Web 2.0 és 3.0 kommunikációs megoldások alapvetően rendezték át a tudományos közösség elvárásait, munkamódszereit és publikációs szokásait az elmúlt évtized során. A kutatók, intézmények, kiadók és e szféra egyéb szereplői a tudományos tevékenységet kooperatív rendszerként értékelik, melynek működéséhez a hatékony infokommunikáció elengedhetetlen. A régészettudomány nagy kihívása nem e tények elfogadása vagy elutasítása, hanem a speciális szakmai igényekkel és elvekkel összehangolt kiberinfrastruktúra kialakítása.
Külön kérdéskört alkot a szakma és a nagyközönség viszonya. A nagyközönség kíváncsi a múltra, használja azt identitásának meghatározásában. Néha elég egy szép, vagy ismerős tárgy bemutatása, de a közönség a tapasztalatok szerint leginkább olyan narratívákat igényel, melyek által a múltat saját maga számára releváns előzményként képes megélni. A régészeti ismeretterjesztést a mai technológiákba, közlési csatornákba, beszédmódokba ágyazva szükséges frissíteni. Egyaránt erre ösztönöz a régészettudomány értékteremtő szerepe, az álhírek és tévképzetek rohamos terjedése, és a kutatási finanszirozási elvárások.
Király, A. (in press). Digital data and Holocene lithic industries in the Sudanese Nile Valley: a case study. In Memory of Fred Wendorf Poznań 2015 African Symposium Proceedings, Poznań Archaeological Museum, Poznań.
Király, A. (2017). Kősivatag és adattenger: a digitális adatmegosztás hasznossága a régészeti kutatásban egy pattintott kő leletegyüttes kapcsán (Rocky desert and sea of data: advantages of digital data publication about knapped lithic artifacts in archaeology). Archaeologiai Értesítő 142: 217-237. • pdf (researchgate)
Király, A. (2016). Mid-Holocene site HSAP 057 lithic database. Figshare. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.1431584 • pdf (figshare)