Szekszárd – Palánk

Szerző: Király Attila | 2018, július, 9

Szekszárd-Palánk

Palánk kulcslelőhely a Kárpát-medence jégkorvégi népességének homályos történetében. Vértes László feltárásnak újraértékelése segít tisztázni az újkőkor hajnalának populációs trendjeit.

Időtartam: 2017-2018

Kulcsszavak: régészet, kőeszközök, fiatalabb driász, mezolitikum, Epigravettien

ÖSSZEFOGLALÁS • PUBLIKÁCIÓK • KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

A Dunántúl északi részén Páli, délen pedig Palánk árulkodik a Kárpát-medence jégkorvégi történetéről. A két helyszín között sok a hasonlóság – nagy folyók melletti homokdombokra települtek, így az ivásra gyűlő vadakat, a vízparti buja növényzetet, de a folyók halait is hasznosíthatták az itt élők. Az átalakuló természeti környezet, az éghajlati változások bizonytalan világában ezek az erőforrások biztos pontot nyújthattak a vadász-gyűjtögető közösségek számára.

Nagyon kevés hasonló korú tábort ismerünk Magyarországon, ezért Vértes László szekszárd-palánki ásatásai máig fontos adatokkal szolgálnak. Vértes példamutató módszerekkel dolgozott, nem csak az ember készítette leleteket vizsgálta, hanem a csontokat, csigaházakat, magokat és szénmaradványokat is. A természeti környezetre volt kíváncsi, amiben az őskori embereknek boldogulniuk kellett. Kutatása óta hatvan év telt el, ezalatt nemcsak a vizsgálati eszközök fejlődtek, hanem adataink is gyarapodtak a jégkorivégi Európából. Ezért érdemes a kutató egykori eredményeit újra elővenni, és mai tudásunk szerint frissíteni.

A Sió csatornájának megújítása miatt Vértes László 1957-60 között leletmentő ásatásokat végzett Szekszárd-Palánk lelőhelyen, összesen kb. 80 négyzetméternyi felületen. A jégkorvégi megtelepedést a modern földmunkák nagyrészt elpusztították, a leletek hat, tűzhelynek meghatározott objektum környezetében sűrűsödtek. Rétegtani megfigyelések és egy abszolút koradat alapján a megtelepedés fiatalabb driász idejére datálható.

A Kárpát-medence pleisztocén végi településtörténete szempontjából Palánk kiemelten fontos, mivel e korszakból szinte egyáltalán nem ismert in situ lelőhely. A Budapest melletti Sződliget, illetve a Rába-folyó mentén talált Páli-Dombok lehetnek Palánk kortársai. Jelenlegi tudásunk szerint e három leletanyag technológiai és tipológiai tulajdonságai eltérnek egymástól. Az utóbbi leletanyag részletes vizsgálatát Vértes végezte évtizedekkel ezelőtt. Indokolt tehát kutatásának teljes revíziója, hiszen az eltelt idő során a kutatás technológiai feltételei és a korszakkal kapcsolatos ismereteink is jelentős mértékben bővültek.

Kertész, R., Király, A. (in press). Reevaluation of a final Epigravettian/Early Mesolithic site in Hungary: Szekszárd-Palánk. L’Anthnropologie

Király, A. (in preparation). Lithic technology and typology at the Pleistocene-Holocene boundary in Hungary – the case of Szekszárd-Palánk. Litikum.

Páli – Dombok

Szerző: Király Attila | 2018, július, 9

Páli-Dombok

Az Észak-Dunántúl eddigi egyetlen in situ késő jégkori lelőhelye. 2014-es felfedezése óta természettudósokkal karöltve vizsgáljuk a tábor gazdag kőanyagát és őskörnyezeti viszonyait.

Időtartam: 2014-

Kulcsszavak: régészet, epipaleolitikum, mezolitikum, kőeszközök.

ÖSSZEFOGLALÁS • PUBLIKÁCIÓK • KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszaka után megváltozott a környezet hazánk területén. A nyílt sztyeppéket fokozatosan erdők nőtték be, végül a sztyeppéken legelő mamutok, rénszarvasok és vadlovak is eltűntek. Az őskori ember előtt két lehetőség állt: a csordák nyomába eredt, vagy maradt, és alkalmazkodott az új világhoz. Kevés információnk van arról, hogy döntöttek az itt élők, mert kevés lelőhelyet ismertünk e korból. 2014-ben ezért volt különösen izgalmas egy vadásztábor felfedezése Páli község határában, a Rába mentén.

Páli-Dombok a jégkorszak legvégén keletkezett lelőhely. Több mint háromezer apró kőszilánk arról árulkodik, hogy vadászok ültek itt meg, akik helyi nyersanyagból, helyben készítették eszközeiket. A leleteket most is vizsgáljuk, így messzemenő következtetéseket nem vonhatunk még le. Az viszont már biztos, hogy a Dunántúl északi részén voltak olyan közösségek, akik feltalálták magukat a körülöttük zajló változások közepette.

Páli-Dombok lelőhelyet homok kitermelését megelőző feltárás során fedeztük fel. Két rövid ásatási kampányt követően a lelőhelyet átadtuk a bányaművelésnek. A megtelepedés a Rába-folyó közvetlen közelében, egy felső pleisztocén folyóvízi homokpadon történt. Az in situ leletanyag egy meghatározott, 3-5 cm vastag rétegből került elő, 3346 pattintott követ, 63 faszéndarabkát, 67 kavicsot és 3 állatfogat foglal magába. A kőeszközök tipológiája, a rétegtani megfigyelések, valamint az előzetes abszolút keltezési eredmények alapján Páli-Dombok kora a késő glaciális végére tehető.

Zárt kontextusú, a paleolitikum időszakából származó lelőhely eddig nem volt ismert a Dunántúl északi részén. A leletanyag részletes vizsgálata még nem zajlik, ezért régészeti összefüggéseiről egyelőre nem tehetünk kijelentéseket. Páli-Dombok kora és elhelyezkedése mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel a Kárpát-medence késő glaciális településtörténetéről.

Mester, Z., Faragó, N., Halbrucker, É., Király, A. and Péntek, A. (2015). Páli-Dombok: a régibb kőkor első biztos lelőhelye a Rába völgyében (Páli-Dombok: the first substantial old stone age site in the Rába Valley). Arrabona 51: 115–145. • pdf (academia)

Mester, Z., Faragó, N. and Király, A. (2014). The first in situ Old Stone Age assemblage from the Rába Valley, Northwestern Hungary. Dissertationes Archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae Ser. 3 2: 351–363. • pdf (academia)

Faragó, N., Halbrucker, É., Király, A., Péntek, A., Mester, Zs. (2016). Transitional research of a transitional period: the Epipaleolithic/Mesolithic in Hungary. Talk presented at the 13th Lithic Workshop of SKAM – The lithic artifacts – methods and history of research, 28th–30th of September, 2016, Wrocław University, Institute of Archaeology, Szewska 48, Wrocław, Poland. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.3978666 • pdf (figshare)