Oldal kiválasztása
Szekszárd – Palánk

Szekszárd – Palánk

Szekszárd-Palánk

Palánk kulcslelőhely a Kárpát-medence jégkorvégi népességének homályos történetében. Vértes László feltárásnak újraértékelése segít tisztázni az újkőkor hajnalának populációs trendjeit.

Időtartam: 2017-2018

Kulcsszavak: régészet, kőeszközök, fiatalabb driász, mezolitikum, Epigravettien

A Dunántúl északi részén Páli, délen pedig Palánk árulkodik a Kárpát-medence jégkorvégi történetéről. A két helyszín között sok a hasonlóság – nagy folyók melletti homokdombokra települtek, így az ivásra gyűlő vadakat, a vízparti buja növényzetet, de a folyók halait is hasznosíthatták az itt élők. Az átalakuló természeti környezet, az éghajlati változások bizonytalan világában ezek az erőforrások biztos pontot nyújthattak a vadász-gyűjtögető közösségek számára.

Nagyon kevés hasonló korú tábort ismerünk Magyarországon, ezért Vértes László szekszárd-palánki ásatásai máig fontos adatokkal szolgálnak. Vértes példamutató módszerekkel dolgozott, nem csak az ember készítette leleteket vizsgálta, hanem a csontokat, csigaházakat, magokat és szénmaradványokat is. A természeti környezetre volt kíváncsi, amiben az őskori embereknek boldogulniuk kellett. Kutatása óta hatvan év telt el, ezalatt nemcsak a vizsgálati eszközök fejlődtek, hanem adataink is gyarapodtak a jégkorivégi Európából. Ezért érdemes a kutató egykori eredményeit újra elővenni, és mai tudásunk szerint frissíteni.

A Sió csatornájának megújítása miatt Vértes László 1957-60 között leletmentő ásatásokat végzett Szekszárd-Palánk lelőhelyen, összesen kb. 80 négyzetméternyi felületen. A jégkorvégi megtelepedést a modern földmunkák nagyrészt elpusztították, a leletek hat, tűzhelynek meghatározott objektum környezetében sűrűsödtek. Rétegtani megfigyelések és egy abszolút koradat alapján a megtelepedés fiatalabb driász idejére datálható.

A Kárpát-medence pleisztocén végi településtörténete szempontjából Palánk kiemelten fontos, mivel e korszakból szinte egyáltalán nem ismert in situ lelőhely. A Budapest melletti Sződliget, illetve a Rába-folyó mentén talált Páli-Dombok lehetnek Palánk kortársai. Jelenlegi tudásunk szerint e három leletanyag technológiai és tipológiai tulajdonságai eltérnek egymástól. Az utóbbi leletanyag részletes vizsgálatát Vértes végezte évtizedekkel ezelőtt. Indokolt tehát kutatásának teljes revíziója, hiszen az eltelt idő során a kutatás technológiai feltételei és a korszakkal kapcsolatos ismereteink is jelentős mértékben bővültek.

Kertész, R., Király, A. (in press). Reevaluation of a final Epigravettian/Early Mesolithic site in Hungary: Szekszárd-Palánk. L’Anthnropologie

Király, A. (in preparation). Lithic technology and typology at the Pleistocene-Holocene boundary in Hungary – the case of Szekszárd-Palánk. Litikum.

Páli – Dombok

Páli – Dombok

Páli-Dombok

Az Észak-Dunántúl eddigi egyetlen in situ késő jégkori lelőhelye. 2014-es felfedezése óta természettudósokkal karöltve vizsgáljuk a tábor gazdag kőanyagát és őskörnyezeti viszonyait.

Időtartam: 2014-

Kulcsszavak: régészet, epipaleolitikum, mezolitikum, kőeszközök.

Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszaka után megváltozott a környezet hazánk területén. A nyílt sztyeppéket fokozatosan erdők nőtték be, végül a sztyeppéken legelő mamutok, rénszarvasok és vadlovak is eltűntek. Az őskori ember előtt két lehetőség állt: a csordák nyomába eredt, vagy maradt, és alkalmazkodott az új világhoz. Kevés információnk van arról, hogy döntöttek az itt élők, mert kevés lelőhelyet ismertünk e korból. 2014-ben ezért volt különösen izgalmas egy vadásztábor felfedezése Páli község határában, a Rába mentén.

Páli-Dombok a jégkorszak legvégén keletkezett lelőhely. Több mint háromezer apró kőszilánk arról árulkodik, hogy vadászok ültek itt meg, akik helyi nyersanyagból, helyben készítették eszközeiket. A leleteket most is vizsgáljuk, így messzemenő következtetéseket nem vonhatunk még le. Az viszont már biztos, hogy a Dunántúl északi részén voltak olyan közösségek, akik feltalálták magukat a körülöttük zajló változások közepette.

Páli-Dombok lelőhelyet homok kitermelését megelőző feltárás során fedeztük fel. Két rövid ásatási kampányt követően a lelőhelyet átadtuk a bányaművelésnek. A megtelepedés a Rába-folyó közvetlen közelében, egy felső pleisztocén folyóvízi homokpadon történt. Az in situ leletanyag egy meghatározott, 3-5 cm vastag rétegből került elő, 3346 pattintott követ, 63 faszéndarabkát, 67 kavicsot és 3 állatfogat foglal magába. A kőeszközök tipológiája, a rétegtani megfigyelések, valamint az előzetes abszolút keltezési eredmények alapján Páli-Dombok kora a késő glaciális végére tehető.

Zárt kontextusú, a paleolitikum időszakából származó lelőhely eddig nem volt ismert a Dunántúl északi részén. A leletanyag részletes vizsgálata még nem zajlik, ezért régészeti összefüggéseiről egyelőre nem tehetünk kijelentéseket. Páli-Dombok kora és elhelyezkedése mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel a Kárpát-medence késő glaciális településtörténetéről.

Mester, Z., Faragó, N., Halbrucker, É., Király, A. and Péntek, A. (2015). Páli-Dombok: a régibb kőkor első biztos lelőhelye a Rába völgyében (Páli-Dombok: the first substantial old stone age site in the Rába Valley). Arrabona 51: 115–145. • pdf (academia)

Mester, Z., Faragó, N. and Király, A. (2014). The first in situ Old Stone Age assemblage from the Rába Valley, Northwestern Hungary. Dissertationes Archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae Ser. 3 2: 351–363. • pdf (academia)

Faragó, N., Halbrucker, É., Király, A., Péntek, A., Mester, Zs. (2016). Transitional research of a transitional period: the Epipaleolithic/Mesolithic in Hungary. Talk presented at the 13th Lithic Workshop of SKAM – The lithic artifacts – methods and history of research, 28th–30th of September, 2016, Wrocław University, Institute of Archaeology, Szewska 48, Wrocław, Poland. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.3978666 • pdf (figshare)

Patina pattintott kőeszközökön

Patina pattintott kőeszközökön

Patina és használati nyomok pattintott kőeszközökön

Kísérleti régészet! Pattintás, háncsozás, vegyszerek és várakozás annak érdekében, hogy megértsük a kőeszközökre telepedő patina kialakulásának okait és hatásait.

Időtartam: 2017-

Kulcsszavak: régészet, tafonómia, patina, kopásnyomok, kőeszközök

Egy őskori kerámiaedény készítési módjáról és rendeltetéséről lehetnek fogalmaink, hiszen a kerámia ma is része mindennapjainknak. Más a helyzet a pattintott kőeszközökkel, ez a tárgytípus teljesen eltűnt a háztartásunkból. Ezért olyan fontos a kőeszközök mikroszkopikus vizsgálata, ami látni engedi a tárgyak apró használati nyomait, ez által következtetni tudunk a tárgy funkciójára.

Keveset tudunk viszont arról, hogy a használati nyomokra milyen hatást gyakorol az idő. A kőeszközök akár több százezer évig nyugszanak a földben vagy a felszínen, mielőtt megtaláljuk őket. Ez idő alatt a talaj kémhatása, a szél és a víz koptató ereje, az állatok patái ejtenek rajtuk sebeket, vagy épp koptatják őket tovább.

A kövekre különösen jellemző a patinásodás, egy kémiai folyamat, ami a darabok felszínére csapja ki az ásvány szilikátjait – az ilyen kovakőzetek olyan fehér kérget is növeszthetnek, mint a Camabert sajté. a patina vajon eltörli, eltakarja, vagy továbbra is megfigyelhetővé teszi a használat mikroszkopikus nyomait? Kísérletünk során arra jutottunk, hogy a kő nyersanyagától, és a patina jellegétől függően a használati nyomok felismerhetők maradhatnak.

A pattintott kőeszközöket érő egyik gyakori poszt-depozícionális hatás a patinásodás, egy kémiai reakciós ciklus, melynek során a kőzet szilikátja kicsapódik a felszínre, és különböző textúrájú kéregtípusokat épít a darab köré. Általános vélemény, hogy a patina, különösen az ún. fehér patina akadályozza a kövek használati nyomvizsgálatát, mivel eltünteti a mikroszkopikus méretű nyomokat.

Kísérletünk során különböző nyersanyagú pattintott kőszilánkokat használtunk, majd mesterséges úton patinát hoztunk létre rajtuk annak érdekében, hogy mennyiségi módszerekkel tesztelt kijelentéseket tehessünk a patina és a kopásnyomok olvashatósága közötti kapcsolatról. Kísérletünk során arra jutottunk, hogy a kő nyersanyagától, és a patina jellegétől függően a használati nyomok felismerhetők maradhatnak. A jövőben más patinatípusokkal, a patinásodás folyamatával, és mindezek régészeti tesztelésével foglalkozunk majd.

Chu, W., Borel, A., Király, A. (2018): The impact of white patina in obscuring use-wear traces. An experimental approach. Poster presented at the UISPP 2018 conference. Figshare. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.6377606 • pdf (researchgate)

Magyar Szudán Régészeti Projekt

Magyar Szudán Régészeti Projekt

Magyar Szudáni Régészeti Projekt

A Magyar Szudáni Régészeti Projekt két ásatási szezonban dolgozott a Nílus negyedik zuhataga mentén, mielőtt a terület örökre elsüllyedt volna a Merowe-tó alatt. Leletmentő régészeti sztori.

Időtartam: 2006-2007

Kulcsszavak: régészet, egyiptológia, Núbia, mezolitikum, neolitikum.

A Nílus az idők kezdete óta az emberiség nagy vállalkozásainak segítője. A folyó nyitott utat őseink vándorlásaihoz Eurázisa felé, és táplálta a partjai mentén letelepedőket. Itt alakultak ki az ókor első nagy civilizációi: Egyiptomban a fáraók országa, Szudánban pedig a núbiai királyságok. A Nílus régészeti leletei az egész emberiség kulturális örökségét képezik, hiszen mai létezésünk kulturális, gazdasági és társadalmi alapjait az itt kialakult civilizációk fektették le.

Ez az örökség került veszélybe, amikor Szudán áramigényét kielégítő duzzasztógát épült a Nílus negyedik zuhataga mentén. Az ország kormányának felhívására nemzetközi régészeti expedíció indult, ami ősi templomok, temetők és települések ezreit mentette meg, mielőtt végleg víz alá merültek volna. Ennek a felhívásnak tett eleget a Magyar Szudáni Régészeti Projekt is. Két ásatási szezonban csaknem 100 lelőhelyet azonosítottunk.

A Magyar Szudáni Régészeti Projekt 2006-2007 során vett részt a szudáni Merowe-gát építését megelőző nemzetközi régészeti vállalkozásban. A projekt a két évad során két különböző kocessziós területen végzett szisztematikus terepbejárást, melynek során 80 lelőhelyet azonosított. A temetők, települések, ideiglenes táborhelyek és sziklaművészeti emlékek a korai kőkortól (középső pleisztocén) az iszlám korig terjedő időszakok emlékei.

A bejárási szakaszokat követően több lelőhelyen feltárásokat végeztünk, ezek dokumentációját fotogrammetriai módszerekkel teljesítettük ki. A leletanyag legnagyobb részét a terepmunka során dolgoztuk fel, ami ezután szinte teljes egészében a kartúmi Nemzeti Múzeum raktárába került. A feltárások között érdemes kiemelni egy középső kőkori (MSA) leletkoncentrációt, egy korai núbiai (mezolitikus) tábort, egy Kerma kori és egy posztmeroitikus halomsíros temetőt, valamint egy keresztény települést, illetve annak templomát. Az előzetes eredmények a régió korábban ismeretlen régészeti gazdagságát erősítik meg.

Király, A. (in press). Digital data and Holocene lithic industries in the Sudanese Nile Valley: a case study. In Memory of Fred Wendorf Poznań 2015 African Symposium Proceedings, Poznań Archaeological Museum, Poznań.

Király, A. (2017). Kősivatag és adattenger: a digitális adatmegosztás hasznossága a régészeti kutatásban egy pattintott kő leletegyüttes kapcsán (Rocky desert and sea of data: advantages of digital data publication about knapped lithic artifacts in archaeology). Archaeologiai Értesítő 142: 217-237. • pdf (researchgate)

Király, A. (2016). Mid-Holocene site HSAP 057 lithic database. Figshare. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.1431584 • pdf (figshare)

Király, A. (2013). Szudán korai kőkora egy szakóca tükrében (The Earlier Stone Age of Sudan in the light of a Large Cutting Tool). Litikum 1: 1–18. • pdf (litikum)

Király, A. (2012). HSAP 057 – a Middle Holocene site in the fourth cataract area, Sudan. In J. Kabaciński M. Chłodnicki and M. Kobusiewicz (eds.), Prehistory of Northeastern Africa. New Ideas and Discoveries, Poznań Archaeological Museum, Poznań, pp.167–189. • pdf (academia)

Király, A. (2011). Egy másik Nílus mentén. Kerma városa és Núbia újragondolt tájai (Along an other Nile. The city of Kerma and reinvented landscapes of Nubia). In E. Nagy,G. Xeravits (eds.), Szent Városok, Szent Körzetek Tibettől Etiópiáig, L’Harmattan Kiadó, Budapest, pp.91–113.

Király, A. (2008). Preliminary report of the HSAP’s work at prehistoric sites near Dar el-Arab, Sudan. In B. Gratien (ed.), Actes de La 4e Conférence Internationale Sur l’Archeologie de La 4e Cataracte Du Nil. Supplément CRIPEL 7, Université Charles-de-Gaulle, Lille, pp.19–36. • pdf (academia)

Király, A. (2015b). Az aprítás művészete. Üllős-bipoláris kőmegmunkálás Núbiában a középső holocén idején (The art of shredding. Bipolar-on-anvil lithic technology in mid-Holocene Upper Nubia). Előadás a 6. Kőkor Kerekasztalon. 2015. december 11. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, Pannon-tenger Múzeum. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.3167848 • pdf (figshare)

The Merowe Dam Archaeological Salvage Project (MDASP)

The idea of building a dam at the 4th Cataract of the Nile dates to the period of the Anglo-Egyptian administration in the Sudan (1943). After many studies made by expert international institutions and companies, the Government of Sudan decided to build a single dam across the island of Mirowy, located about 26 km upstream from the pyramids of Nuri. After its completion, the dam is situated on the river Nile, close to and inundating the 4th Cataract where the river divides into multiple smaller branches with large islands in between. The main purpose for building the dam was the generation of electricity. It has a length of about 9 kilometres and a crest height of up to 67 metres. It contains a reservoir of 12.5 cubic kilometres, or about 20% of the Nile’s annual flow; the reservoir level is 300 metres above sea level, with the Nile level downstream of the dam being about 265 metres. The reservoir lake extends 174 kilometres upstream.

As Salah Mohamed Ahmed (2003) puts it, „the aim of this [MDASP] project is to rescue archaeological sites endangered by the construction of Merowe Dam. The realisation of this dam will affect a considerable number of archaeological sites to varying degrees:

i) Sites which are going to be either destroyed by the engineering activities at the dam site or covered by the waters of the lake upstream. This will include a strip of land of about 170km on both banks of the Nile together with dozens of islands.

ii) Sites which are going to be destroyed by the building of houses and digging of irrigation canals in the resettlement areas.

iii) Sites which are going to be affected by the construction of the power transmission lines.

iv) Although the monumental sites of the Napata Region will not be directly affected by these activities, NCAM [National Corporation of Antiquities and Museums] is concerned with the expected environmental changes. These sites include the famous Pharaonic and Napato-Meroitic towns and cemeteries at Jebel Barkal, Nuri, Sanam, el-Kurru, Hillat el-Arab, the Post-Meroitic tumuli of ez-Zuma, the Christian monastery of Ghazali and the later strongholds at Merowe East, Kagabi, ed-Datti and possibly other sites located further downstream.”

The Hungarian Sudan Archaeological Project (HSAP)

Several institutions participated in the MDASP from different parts of the world. Among them, there was the Hungarian Sudan Archaeological Project, a self-funded organization of enthusiastic Hungarian archaeologists, egyptologists and arabists.

During January and February 2007, the HSAP arranged its second campaign in the 4th Cataract area of the Nile between the modern villages of el-Kir and Dar el-Arab. That year major political conflict occured between the Sudani government and the tribes living in the area to be inundated by the reserve. The grudge around compensation and relocation became ended a tribal decision to forcefully close areas to be surveyed. As a result, the Hungarian team lost its original concession area and the workplan for 2007. The NCAM offered to us a new strip of land, practically at the fringes of the former Napatan empire, approximately 40 kilometers form the famous archaeological site, Gebel Barkal.

This area previously was surveyed by the NCAM, but closer examinations were not conducted on most of the registered sites. Our hastly altered research plan has been targeted the richest occurences and some locations that we discovered during intensive field-walking in the first week of our campaign. We divided our team to three units, working on more locations against time.

Prehistory

As a result of our survey we discovered 21 prehistoric find-spots. In most of the cases they did not provide any characteristic artifact that we could recognize as cultural or temporal marker. Prehistoric occurrences concentrated in three sectors: at the main wadi site, designated as HSAP 072 near Hadj Razi, in the vicinity of the villages Umm Eterein and El Kir, and in an area of tightly packed jebels near Dar el-Arab village.

I excavated two disturbed Palaeolithic sites with characteristic „Nubian” cores, huge amount of flake debitage and very few formal tools. They occured as dense, mixed surface artifact concentrations at site HSAP 072. HSAP 072A situated on a small knoll in a huge wadi bed. Sondages made clear that this spot as well as other scatters in the bed were exclusively surface occurences. HSAP 072B again was a slightly mixed surface scatter along a small gully or khor, led into the main wadi. A 2 by 2 meter sondage here provided us a much better stratigraphy and subsurface material as well. The palaeolithic cultural remains at HSAP 072 represent intensive knapping events of many millennia. Local raw material sources, huge preforms, cores and innumerable amount of flakes testify almost every steps of lithic toolmaking. The artifacts are waiting for further study in Khartoum.

HSAP 057 presented a different situation and a different era, the beginning of the Mid-Holocene, at about 5500–5000 BC. The site was lying near the village Dar el-Arab, on a granite djebel’s plateau dissected by weathered boulders and cliffs, in the hill zone behind the habitation area. This surface site offered thousands of lithic artifacts and more than a hundred ceramic sherds to study. The plateau was inhabited by semi-sedentary groups of foragers, with a great view to the Nile. We encountered more such spots in the vicinity – this setting had to be desired at those times. They left carefully prepared microlithic tools behind, as well as ceramic vessels covered with exquisite „wavy line” decoration.

Kerma cemeteries

We investigated two Kerma period occurences, remains of a powerful Bronze Age kingdom centered around the Kerma Basin in the north. According to new field evidence, this culture had its influence along the 4th-5th cataract of the Nile, including our area of concession. This region is rich in burials covered with dry stone tumuli, standing lonely as well as in groups. The original mound shape of these monuments often reduced to humble stone rings, affected by erosion and looting.

We investigated a Middle Kerma period (2050–1750 BC) cemetery. Only two tumuli were undisturbed from the five we excavated on this hilltop. The graves were furnished with personal ornaments, food and drink offerings inside the appropriate containers. Huge amount of ceramic sherds were found in and around the superstructures – black topped polished vessels, characteristic of the Kerma culture. Besides, Egyptian imported containers testify far reaching contacts.

Late Meroitic and Post-Meroitic periods

We investigated two further extensive tumuli cemeteries from the late- (2–4 centuries AD) and post-Meroitic (3–6 centirues AD) ages. These monuments often reach a diameter of 20 meters with surprisingly well-endowed inhumations. Ceramic vessels, ostric eggs, delicate faience and glass jewelry waited for us beneath the mounds.

Christian era

Upper Nubia converted to the Christian faith by Egyptian and Byzantine missionaries at the turn of the 6¬7 centuries AD. Our concession area belonged to the Christian Kingdom of Makuria. Although the villages of those times are vanished, their cemeteries are not. We encountered rectangular dry stone superstructures (box-graves) almost everywhere, as well as innumerable rock carvings of crosses and other religious symbols.

Our most ambitious enterprise in the field was the excavation of a medieval town (6–14. centuries AD). Remains of different dry-stone buildings and dense artifact concentrations occupied approximately 100 ha, partly buried in sediments of an artificial inundation caused by the dam construction.

After a surface collection we have been investigated three locations within the settlement: a residential area with the remains of a house; a disturbed cemetery section, and ruins of a complex structure. The latter building had stone foundations, brick walls and numerous postholes carved in the bedrock. This area was covered with fineware and amphorae sherds, ostrich eggshell fragments, besides a sole Christian burial was found. Based on these phenomena it seems sure that the building functioned as the temple of the town.

Digitális régészet

Digitális régészet

Digitális régészet – adatmegosztás a kibertérben

A modern infokommunikáció átalakította viszonyunkat a múlttal. A kulturális örökségünk szakemberei új párbeszédet kell, hogy kezdjenek egymással és a nagyközönséggel. Hogyan?

Időtartam: 2016-

Kulcsszavak: régészet, open access, adatbázisok, adatmegosztás, fake news

A műholdaktól a 3D nyomtatáson át a részecskefizikáig a régészet együtt él és lélegzik a legújabb technológiákkal. A régészek is emberek Facebook és Instagram fiókokkal, vélmeményvezérekkel, cicás videókkal, és persze sok-sok csontvázas képpel. Az internet ennél is többet jelent számunkra: lehetőséget kutatási adataink megosztására és a társadalmi párbeszédre.

Ezek a lehetőségek fogós kérdések elé állítanak minket. Mikor érett meg a kutatásunk publikációra, kinek, hol és hogyan mutassuk be? Hogyan nyújthatunk érdekes ismereteket, mikor a világháló tele van csillogó álhírekkel az UFO-piramisok-szíriuszi magyarok tengelyen? Megosszuk az adatainkat a kollégákkal, vagy ne engedjük ki a kezünk közül? Ha megosztjuk, akkor az eredményeket ki bitrokolja, ki lesz a szerző? Mennyire vegyen részt a nagyközönség a munkánkban – netes jelenlétünkkel önkéntes segítőket nyerünk, vagy illegális ásatásokat támogatunk? Nyilvánvaló, hogy a digitális kommunikációban óriási lehetőségek rejlenek, de szakmai szempontból előnyös használatáról sokat kell tanulnunk.

A Web 2.0 és 3.0 kommunikációs megoldások alapvetően rendezték át a tudományos közösség elvárásait, munkamódszereit és publikációs szokásait az elmúlt évtized során. A kutatók, intézmények, kiadók és e szféra egyéb szereplői a tudományos tevékenységet kooperatív rendszerként értékelik, melynek működéséhez a hatékony infokommunikáció elengedhetetlen. A régészettudomány nagy kihívása nem e tények elfogadása vagy elutasítása, hanem a speciális szakmai igényekkel és elvekkel összehangolt kiberinfrastruktúra kialakítása.

Külön kérdéskört alkot a szakma és a nagyközönség viszonya. A nagyközönség kíváncsi a múltra, használja azt identitásának meghatározásában. Néha elég egy szép, vagy ismerős tárgy bemutatása, de a közönség a tapasztalatok szerint leginkább olyan narratívákat igényel, melyek által a múltat saját maga számára releváns előzményként képes megélni. A régészeti ismeretterjesztést a mai technológiákba, közlési csatornákba, beszédmódokba ágyazva szükséges frissíteni. Egyaránt erre ösztönöz a régészettudomány értékteremtő szerepe, az álhírek és tévképzetek rohamos terjedése, és a kutatási finanszirozási elvárások.

Király, A. (in press). Digital data and Holocene lithic industries in the Sudanese Nile Valley: a case study. In Memory of Fred Wendorf Poznań 2015 African Symposium Proceedings, Poznań Archaeological Museum, Poznań.

Király, A. (2017). Kősivatag és adattenger: a digitális adatmegosztás hasznossága a régészeti kutatásban egy pattintott kő leletegyüttes kapcsán (Rocky desert and sea of data: advantages of digital data publication about knapped lithic artifacts in archaeology). Archaeologiai Értesítő 142: 217-237. • pdf (researchgate)

Király, A. (2016). Mid-Holocene site HSAP 057 lithic database. Figshare. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.1431584 • pdf (figshare)

Litikum – a Kőkor Kerekasztal Folyóirata

Litikum – a Kőkor Kerekasztal Folyóirata

Litikum: a Kőkor Kerekasztal folyóirata

Közép-Európa régibb kőkorával, átmeneti kőkorával és újkőkorával foglalkozó kiadvány. A pattintott kövek szakemberei osztják itt meg friss kutatási eredményeiket, elméleteiket.

Időtartam: 2013-

Kulcsszavak: régészet, kőeszközök, open access, publicisztika, folyóirat, tudomány

A Kőkor Kerekasztal a kőeszközök vizsgálatával foglalkozó magyarországi ősrégészek konferenciája, amely 2010 óta minden év december elején megrendezésre kerül. Az új eredmények megismertetésén kívül célja, hogy segítse a tájékozódást a folyamatban lévő kutatásokról és különböző megközelítések vagy vizsgálati módszer alkalmazásáról.

A Litikum célja olyan tudományos cikkek publikálása, amelyek a Kárpát-medence és a környező területek kőkorát érintik, kőeszközökkel kapcsolatos kutatások eredményeit mutatják be, elméleteket fejtenek ki, módszereket és megközelítési módokat ismertetnek. A cikkek lehetnek akár hosszabb átfogó elemzések, akár rövidebb ismertetések vagy problémafelvetések. A Litikum évente egy kötetben jelenik meg, de a gyors közlés érdekében a cikkek fogadása és publikálása folyamatos, egész évben várják a kéziratokat. A Litikum cikkei ingyenesen hozzáférhetők honlapukon.

A Kőkor Kerekasztal a kőeszközök vizsgálatával foglalkozó magyarországi ősrégészek konferenciája, amely 2010 óta minden év december elején megrendezésre kerül. Az új eredmények megismertetésén kívül célja, hogy segítse a tájékozódást a folyamatban lévő kutatásokról és különböző megközelítések vagy vizsgálati módszer alkalmazásáról.

A Litikum célja olyan tudományos cikkek publikálása, amelyek a Kárpát-medence és a környező területek kőkorát érintik, kőeszközökkel kapcsolatos kutatások eredményeit mutatják be, elméleteket fejtenek ki, módszereket és megközelítési módokat ismertetnek. A cikkek lehetnek akár hosszabb átfogó elemzések, akár rövidebb ismertetések vagy problémafelvetések. A Litikum évente egy kötetben jelenik meg, de a gyors közlés érdekében a cikkek fogadása és publikálása folyamatos, egész évben várják a kéziratokat. A Litikum cikkei ingyenesen hozzáférhetők honlapukon.

A folyóirat összes tanulmánya díjmentesen hozzáférhető a Litikum honlapján. Tovább a honlapra

Núbia kőeszközei

Núbia kőeszközei

HSAP kövek – Núbia mikrolitjai

A Magyar Szudáni Régészeti Projekt által gyűjtött kőeszközök technológiai vizsgálata. Mint minden hasonló kutatásnak, ennek is célja az ember – környezet viszony jobb megértése

Időtartam: 2016-

Kulcsszavak: régészet, egyiptológia, Núbia, kőeszközök, neolitikum.

Minden tárgynak saját élettörténete van. Ha az őskori vadásznak dárdára volt szüksége, elkészítette, majd vadászott vele, újraélezte, kölcsönadta, másra használta, bekerült a családi széfbe, újra elővették, aztán elhagyták vagy eltört. A dárdahegyet ettől kezdve a természet erői alakítják tovább, végül a régész kezei közé kerül. Ezek az interakciók számtalan nyomot hagynak a tárgyon, amik tevékenységek láncolatáról, szükségletekről, közvetve az egykori környezeti viszonyokról, életmódról és társadalmi berendezkedésről tájékoztatnak minket.

A Magyar Szudáni Régészeti Projekt tagjaként őskori lelőhelyek feltárására vállalkoztam. A núbiai sivatag bővelkedik kőeszközökben, többségük még csak nem is mélyen a föld alatt, hanem a felszínen hever, hiszen itt nem volt jelentős talajképződés az elmúlt évezredek során. A pattintott kövek előállítási technikáit, használati módjait, sérüléseit, sajátos formáit és térbeli elrendeződését vizsgálva rekonstruálom az egykor itt élt emberek mindenapjait.

A Magyar Szudáni Régészeti Projekt számos őskori előfordulást regisztrált a Merowe gáthoz közeli kb. 16 négyzekilométeres koncessziós területén. Ezek közül HSAP 072A és 072B középső kőkori (Middle Stone Age), illetve HSAP 057 mezolitikus lelőhelyeken végeztünk feltárást. A terepbejárás és a feltárások pattintott kőanyagát részben a helyszínen, részben Magyarországon vontuk vizsgálat alá, a feldolgozás és értelmezés az én feladatom.

A kutatást a „tárgyak élettörténete” megközelítésben végzem. HSAP 057 leleteinek technikai, nyersanyagbeli és formai attribútumait adatbázisban rögzítettem, amit nyitott adatpublikáció formájában tettem közzé. Ennek oka, hogy az őskori mobil közösségek kőanyaga regionális léptékben értelmezhető, hiszen készítésük és használatuk műveletsora nem pontszerű, hanem szétszóródik a térben. A régióban viszont több nemzet kutatói tevékenykedtek, eltérő módszerekkel, illetve eltérő nevezéktannal a pattintott kövek leírásában. Az attribútum alapú, teljes adatközlés lehetővé teszi, hogy a különböző kutatók saját szempontjaik szerint építsék be az általunk feltárt lelőhelyek kőanyagát saját regionális modelljeikbe.

Király, A. (in press). Digital data and Holocene lithic industries in the Sudanese Nile Valley: a case study. In Memory of Fred Wendorf Poznań 2015 African Symposium Proceedings, Poznań Archaeological Museum, Poznań.

Király, A. (2017). Kősivatag és adattenger: a digitális adatmegosztás hasznossága a régészeti kutatásban egy pattintott kő leletegyüttes kapcsán (Rocky desert and sea of data: advantages of digital data publication about knapped lithic artifacts in archaeology). Archaeologiai Értesítő 142: 217-237. • pdf (researchgate)

Király, A. (2013). Szudán korai kőkora egy szakóca tükrében (The Earlier Stone Age of Sudan in the light of a Large Cutting Tool). Litikum 1: 1–18. • pdf (litikum)

Király, A. (2012). HSAP 057 – a Middle Holocene site in the fourth cataract area, Sudan. In J. Kabaciński M. Chłodnicki and M. Kobusiewicz (eds.), Prehistory of Northeastern Africa. New Ideas and Discoveries, Poznań Archaeological Museum, Poznań, pp.167–189. • pdf (academia)

Király, A. (2016). Mid-Holocene site HSAP 057 lithic database. Figshare. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.1431584 • pdf (figshare)

Király, A. (2015b). Az aprítás művészete. Üllős-bipoláris kőmegmunkálás Núbiában a középső holocén idején (The art of shredding. Bipolar-on-anvil lithic technology in mid-Holocene Upper Nubia). Előadás a 6. Kőkor Kerekasztalon. 2015. december 11. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, Pannon-tenger Múzeum. https://doi.org/10.6084/m9.figshare.3167848 • pdf (figshare)

Felső paleolitikum a Cserhát – hegységben

Felső paleolitikum a Cserhát – hegységben

Felső
paleolitikum a Cserhátban

PhD kutatásom a Cserhát-hegység felső paleolitikumával foglalkozik. Hogyan hasznosította az Európába érkező Homo sapiens új környezete erőforrásait? Milyen kapcsolata volt az őslakos neandervölgyi emberekkel?

Időtartam: 2015-

Kulcsszavak: régészet, felső paleolitikum, tájhasználat, Homo sapiens

A Kárpát-medence stratégiai fontosságú helyet foglal el. Az első földművelők, a magyar honfoglalók, a jelenkor szárazságnak és háborúnak kiszolgáltatott vándorai ide érkeznek, innen haladnak tovább – itt kapcsolódnak össze Európa és Ázsia földrajzi tömegei. A régmúltban sem volt ez másképp: az Afrikából, a Közel-Keletről érkező első modern emberek (Homo sapiens) a Kárpát-medencét is útba ejtették nagy vándorlásuk során.

Doktori kutatásom az ő nyomaikat deríti fel a Cserhát-hegységben. Az elmúlt két évtizedben itt sok lelőhely vált ismertté a 40-20 ezer évvel ezelőtti időszakból, többnyire szántókon, erdőkben – vagyis a felszínen – heverő kőeszközök képében. Szinte minden olyan kérdés felmerül, amit a felső paleolitikum korának kutatói feltesznek ilyen esetben: hogyan készítették és használták eszközeiket az egykor itt élők? Hogyan hasznosították „új” környezetük erőforrásait? Milyen kapcsolataik voltak a környéken és a távolabb élő embercsoportokkal? Milyen kapcsolatuk volt a terület eredeti lakójával, a neandervölgyi emberrel?

A kutatásom három csapáson indult meg: 1) öt lelőhely pattintott kőanyagát részletesen megvizsgálom annak érdekében, hogy átláthassuk a régióban használt eszközkészítési módszerek palettáját. Az eszközkészítési tradíciók sokat elárulnak a közösségek életmódjáról és kulturális kapcsolatairól. 2) a lelőhelyek földrajzi elterjedése alapján következtetek az egykori településszerkezetre, amit összevetek 3) a korabeli őskörnyezeti viszonyokkal. Mindezek segítségével próbálok válaszolni az itt említett kérdésekre.

A Kárpát-medence a feltételezések szerint stratégiai fontosságú régió a modern ember európai elterjedésében, és ökológiai refugium zóna az utolsó jégkorszak klimatikus ingadozásai közepette. Mindkét szempontból értékes új adatokkal szolgál a Cserhát-hegységben az utóbbi évek során regisztrált, több mint 100 paleolitikus felszíni leletelőfordulás. PhD kutatásommal ezeket a lelőhelyeket integrálom a felső paleolitikum kutatásának helyi és interregionális modelljeibe. A projekt a terület Aurignacien és Gravettien leletanyagaira koncentrál, nagyjából a 40-20 ka BP időszakra.

A kutatás célja, hogy az itt élt emberek technológiai viselkedéséről és tájhasználati stratégiáiról, ezek változásáról alkosson modelleket az érintett időszakra vonatkozóan. A vizsgálat három fő modulja 1) öt lelőhely kőanyagának részletes technotipológiai és tafonómiai vizsgálata; 2) a régió alapvető településszerkezeti képének megalkotása a lelőhelyek tulajdonságai nyomán (lelőhely elhelyezkedése, mérete, kollekció mérete, összetétele, nyersanyagspektruma); 3) a helyi őskörnyezeti viszonyok felderítése már létező adatok, és saját paleoökológiai kutatás segítségével.

A modulok eredményeit egységes GIS adatbázisban egyesítem, amiben összevethetővé válik a megtelepedésre alkalmas helyek (habitat suitability) térképe, és a megtelepedések valódi mintázata. Az összevetés segítségével a tájhasználat korabeli súlypontjait, és azok változását modellezem, majd a modellt a Kárpát-medence, illetve Közép-Európa léptékében értékelem.